Non-profit menedzsment

1. Sorolja fel a nonprofit szervezetek ismérveit és legalább két tulajdonság esetében fogalmazza meg kétségeit! (3. - 5. sz. diák)

• Kemény” feltételek

•  Kormánytól való függetlenség

•          és az állami támogatások?

•  Profitsemlegesség

•          és ha Ferrariban gyűjtök adományt?

•  Intézményesültség
• „Puha” feltételek
•  Önigazgatás
•  Önkéntesség
• Közhasznúság. Mi az, hogy valamely szervezet közhasznú?

2. Ismertesse a jóléti állam funkcióit, valamint kritikáit! (8. - 11. sz. dia)

·         Keretet ad a nonprofit elméleteknek

·         Olyan állam, amely a piaci erők szerepét legalább három irányban megváltoztatja,

·         Egyéneknek és családoknak minimális jövedelmet garantál anélkül, hogy figyelembe venné munkájuk vagy tulajdonuk piaci értékét.

·         Csökkenti a bizonytalan események bekövetkeztének esélyeit, azzal, hogy erősíti az egyének és családok védekezését bizonyos kockázatokkal (betegség, munkanélküliség stb.) szemben.

·         Minden állampolgár számára igyekszik biztosítani a juttatások elérhető legmagasabb szintjét

·         Liberális irányultságú kritikák.

a.       A növekvő gazdasági terhek és a jóléti állam túlbürokratizálódása a magánszféra előretörését, a döntési folyamatokban az erősödő társadalmi részvételt hozza magával.

b.       A jóléti állam növekedése az új autoritárius hatalomhoz vezet, amelynek meghatározó szereplői a disztributív elitek és a kialakuló klienscsoportok

·         A konzervatív bírálatok szerint az egyének a jóléttel kapcsolatos elvárásaikat mindinkább az állammal szemben fogalmazzák meg.

a.      Kialakul az a társadalmi réteg, amely a hosszú távú befektetések helyett a rövid távú fogyasztást részesíti előnyben („jóléti hedonisták”),

b.      A különböző érdekcsoportok és elosztási koalíciók növekvő befolyása a kormányokat eltéríti attól, hogy a „közjót” tartsák szem előtt, és mindinkább ezen érdekcsoportok „kiszolgálóivá” válnak.

·         A (neo)marxista bírálat szerint a a közösségi kereslet folyamatos növekedése – mivel a monopoltőkések az üzleti költségek egyre nagyobb hányadát az államra hárítják – és az állampolgárok lojalitása mindinkább függelmi viszonyt alakít ki az állam közjavakat előállító tevékenységével, ami a termelőeszközök magántulajdonának fenntartásával ütközik

3. Ismertesse a heterogenitásteóriát! (14-17. sz. diák)

·         Melyek azok a tényezők, amelyek meghatározzák, hogy milyen javakat biztosít a kormányzat, milyeneket a profitorientált magánszektor és milyeneket a nonprofit szektor?

·         Miért a kormányzattól független nonprofit szektor állít elő bizonyos, „a közjavak körébe tartozó kollektív fogyasztási javakat”, és nem a piaci vagy az állami szektor?

o   A javak kollektív vagy piaci javakra oszthatók attól függően, hogy politikai döntés, vagyis közösségi választás alapján osztják-e el őket (ebben az esetben kollektív javakról beszélünk), vagy pedig az elosztást a kínálat és kereslet határozza meg (ebben az esetben piaci javakról van szó).

o   Lásd a jegyzetben: a koordinációs mechanizmusok!

·         A heterogenitásteória szerint a közjavak kormányzati előállításának a demokráciákban az egyik alapfeltétele az, hogy közel általános legyen az egyetértés bizonyos közjavak termelését illetően, illetve az egybeessen – megfelelőnek vélt adóterhek mellett – a fogyasztók közjavak iránti keresletével.

·         A kormányzatok a kollektív javak mennyiségének előállításakor általában az átlagos szavazópolgár igényeit veszik figyelembe.

·          Ebből eredően a népesség egy része szükségképpen elégedetlen lesz a kormányzatok által biztosított közjavak és a fizetendő adók mennyiségével.

·         Ennek következtében pedig folyamatos és jelentős kielégítetlen, kereslet jelentkezik a közjavak iránt. Ez a „kormányzati elégtelenség” (az állam nem tud minden egyes fogyasztó egyéni keresletének megfelelő kínálatot teremteni a közjavakból) leginkább ott valószínű, ahol nagy a heterogenitás a populációban; azaz minél nagyobbak az eltérések a jövedelmi és a vagyoni helyzet, a vallásosság és az iskolázottság tekintetében, annál eltérőbb vélemények alakulnak ki arról, hogy a közszektorban mennyi és milyen kollektív javakat állítsanak elő.

·         a kollektív javak biztosításának kormányzaton kívül létrejött intézménye,

·         amely kiegészíti a közjavak állami kínálatát,

·         alternatívát nyújt a kollektív javak helyettesítésére szánt, a piaci szektor által előállított magánjavakkal szemben, és

·         történetileg megelőzi a közjavakról való kormányzati gondoskodás kialakulását.

·         Annál nagyobb, minél nagyobb az adott adóterhek mellett kielégítetlenül maradó kereslet, ugyanakkor

·         alacsony jövedelmi szinteken a közjavak keresletének jövedelemrugalmassága pozitív és igen nagy, mert a szegények fogyasztása sem a kollektív javakból, sem az azok helyettesítésére alkalmas magánjavakból nem kielégítő, így csak jövedelmük emelkedésével növelik belőlük fogyasztásukat.

·         A kollektív javak iránti kereslet azonban csak egy bizonyos szintig nő együtt a jövedelmekkel, majd ennek elérése után megindul a közjavak magánjavakkal való helyettesítése, mivel ez utóbbiak nagyobb szabadságot adnak a felhasználóknak

4. Ismertesse a bizalomelméletet! (18.-20. sz. diák)

• Miért van az, hogy sok nonprofit szervezet szolgáltatása nem a közjavak, hanem a magánjavak körébe tartozik?
• Mi az, ami a nonprofit szervezeteket alkalmasabbá teszi a reziduális keresletek kielégítésére, mint a for-profit szervezeteket?
• A bizalomelmélet szerint a nonprofit szervezetek tipikusan abban a szituációban jelennek meg szolgáltatóként, amikor a fogyasztók (akár a szolgáltatás természetéből következően, akár a vásárlásával kapcsolatos körülmények folytán) bizonytalanok abban, hogy az adott szolgáltatást a megfelelő minőségben és mennyiségben kapják-e meg, mert a megszokott szerződéses kapcsolatok már nem nyújtanak a fogyasztónak elegendő védelmet:
• A fogyasztónak vásárlás előtt nincs módja alaposan összehasonlítani a különböző termékeket és árakat;
• A fogyasztó és az eladó között nincs világos megállapodás arról, hogy az eladó milyen árért milyen mennyiségű és milyen minőségű szolgáltatást köteles adni;
• A vásárlást követően a fogyasztó nem ellenőrizheti, hogy az eladó betartja-e a szerződést és az abban vállalt kötelezettségeit, és nincs módja a szerződés felbontására
• A nonprofit szervezetek tehát akkor vannak előnyben a piaci szervezetekkel szemben, ha a fogyasztónak nyújtott védettség értéke nagyobb, mint az alacsony hatékonyságból származó hátrány, amely a nonprofit forma esetében elkerülhetetlen. A profitszerzés tilalma miatt tehát a fogyasztók nagyobb bizalommal közelednek a nonprofit, mint a for-profit szolgáltatók felé.
• A nonprofit státus legfontosabb feltétele: az esetleges profitot a szervezet szolgáltatásainak fejlesztésére kell felhasználni, vagy a szervezeten kívüli természetes vagy jogi személyeknek adományként, támogatásként kell átadni.
• A heterogenitásteóriában a nonprofit szektornak az állami szektorhoz viszonyított piaci részesedése azokban az ágazatokban lesz nagyobb, ahol heterogénebb a kereslet. A bizalomteória szerint a nonprofit szervezetek tipikusan azokban az ágazatokban működnek, ahol a feladatok állami intézmények segítségével történő ellátása tényleges alternatívának számít (pl. a szociális gondoskodás terén az állami vagy a nonprofit jellegű idősek otthona).
• A nonprofit szervezeti formák rendelkeznek azzal az előnnyel, hogy sok, egymástól független szervezet kialakulását teszik lehetővé. Ez pedig versenyhelyzetet teremt és javítja a piaci hatásokra való érzékenységet.

5. Ismertesse a kínálati oldal elméletét (21.-24 old.)

• Eddig a keresleti oldallal foglalkoztunk (miért keresik a nonprofit szolgáltatókat)
• Kínálati oldali teória az alábbi kérdésekre keres választ:
• Milyen hatással vannak az adókedvezmények a nonprofit szervezetek működésére?
• Hogyan mutatkozik meg az adományok eloszlása a különböző jótékonysági területeken?
• Milyen a közvetlen állami támogatások útja a nonprofit szervezetekhez?
• Hogyan hatnak egymásra az azonos területen szolgáltató állami és nonprofit szervezetek?
• A főként amerikai tapasztalatokon nyugvó teóriák – amelyek a nonprofit intézmények for-profit szervezetekkel szembeni komparatív előnyével próbálták megmagyarázni, hogy egyes ágazatokban miért igen gyakoriak a nonprofit szervezetek, míg másutt alig fordulnak elő – nem fordítanak kellő figyelmet azokra a tényekre, miszerint
• a „közjavak körébe tartozó kollektív fogyasztási javak”, amit a nonprofit szervezetek előállítanak, valójában kvázi közjavaknak tekinthetők, mivel egyszerre elégítenek ki közfogyasztási és magánfogyasztási igényeket.
• Így tehát a nonprofit szervezetek igazában nem a piaci szektorral állnak versenyben, hanem az államival.
• Mindebből pedig az következik, hogy az elemzések súlypontját a nonprofit kontra for-profit szektorról a kormány és a nonprofit szektor közötti munkamegosztásra kell áthelyezni.
• Az állami és a nonprofit szektor, noha a szolgáltatások nyújtásában versenytársak, a finanszírozás tekintetében a korrigálás és az együttműködés jellemzi kapcsolatukat.
• Az állam néha lemond a „kvázi közjavak” előállításáról, és ezzel sok esetben nem piaci vállalkozásokat, hanem nonprofit szervezeteket bíz meg, mert
• a kormányzat így kívánja elnyerni bizonyos társadalmi csoportok és szervezetek (egyházak, ideológiai szervezetek) támogatását.
• az államot terhelő költségek gyakran kisebbek akkor, ha a szolgáltatást nem az állami intézmények végzik.
• A nonprofit szektor azokban az országokban kiterjedtebb, ahol a különböző ideológiai szervezetek között egyfajta „vallási verseny” alakul ki, mert ezek a szervezetek inkább híveket, támogatókat akarnak szerezni, semmint profitot.
• Viszont megjelennek az álcázott „for-profitok”
• A piaci és az állami elégtelenség szükséges, de nem elégséges feltétel ahhoz, hogy a nonprofit fejlődés különbségei magyarázhatókká váljanak.
• A nonprofit szektor kialakulásának elégséges feltétele olyan szervezetek, közösségek, emberek jelenléte a társadalomban és a gazdaságban, akik bármilyen okból kifolyólag ki akarják elégíteni a jelentkező reziduális keresleteket.

6. Ismertesse az optimálási és hatékonysági modellek elméletét! (25-26. sz. diák)

• Az optimálási modellek abból a hallgatólagos feltételezésből indulnak ki, hogy a nonprofit szervezetek eleve költségeik csökkentésére törekszenek, hogy versenyképesek tudjanak maradni a piacon.
• A következő, feltételezett célokat vizsgálják:
• A szolgáltatások mennyiségének és/vagy minőségének emelése
• (az előbbiekre empirikus kutatási példákkal a jótékonysági, míg az utóbbiakra a kultúra, a szociális és egészségügyi szolgáltatások területén működő nonprofit szervezetek adtak példákat);
• A nonprofit intézmények költségvetésének növelése
• (ezen célfüggvény-vizsgálatok hátterében az a vélekedés áll, hogy a nonprofit szervezetek költségeinek emelése együtt jár a presztízs növekedésével, illetve ezzel igazolni lehet a szolgáltatásokat megrendelő – az állam, a kormányzat – számára például az alkalmazottak magasabb bérét).
• A hatékonysági modellek alapvetése az, hogy a noprofit szervezetek tevékenységének hatékonysága - még ha maximális mennyiségre és minőségre is törekednek - mindenképpen alacsonyabb lesz, mint a piaci szervezeteké, mivel hiányoznak a profitérdekelt tulajdonosok.
• Jellemző a keresztfinanszírozás, a multiproduktivitás
• A nonprofit szervezetek szervezetszociológiai megközelítése szerint a válasz a szervezetek irányításának és menedzsmentjének fejlesztésében keresendő
• A for-profit szervezetekre jellemző vezetési és szervezési technikák adaptálása,
• A nonprofit szervezetek a szervezeti fejlődés egy bizonyos szintjén jutnak el oda, hogy professzionális menedzsmenti technikákat alkalmazzanak,
• A fejlődés során az egyes fázisok nem átugorhatók, a konfliktusokkal járó átalakulást nem lehet megúszni.

7. Ismertesse az interdependencia-elméletet! (29-30. sz. diák)

• Több tudományág – közgazdaságtan, politológia, szociálpolitika és szociológia – elemzési szempontjait alkalmazzák, illetve kísérlik meg integrálni.
• A korai, közgazdaságtani megközelítésű nonprofit elméletek a jóléti állam válságának termékei voltak. Az interdiszciplináris megközelítésű elméletek egyik sajátossága, hogy nagyrészt a válságból kivezető úthoz, a jóléti állam újradefiniálásához kötődnek.
• interdependencia-elmélet,
• „jóléti állam” elméletek,
• társadalmi eredet teória 
• Kiindulási pontja az, hogy a jóléti államban a kormány – a jóléti szolgáltatások biztosításában – felléphet irányítói és finanszírozói szerepkörben, valamint a szolgáltatások előállítójaként. Ha az állam főként előbbire vállalkozik, akkor kialakul a
• „third party government” (a közösségi pénzek elköltése és a közösségi szolgáltatások biztosítása egyaránt külső szolgáltatók bevonásával történik. Ezek a külső szolgáltatók pedig leggyakrabban a magán- és a nonprofit szervezetek.)
• A piac kudarcára a társadalom az öntevékeny szervezetek felállításával reagál. Nem az öntevékeny nonprofit szervezetek a másodlagos képződmények, hanem a kormány, amely éppen az öntevékeny szervezetek kudarcaira reagálva, belső korlátainak meghaladásaként vállal szerepet a kollektív javak előállításában és finanszírozásában
• Az „öntevékenység kudarca”, amely szükségessé teszi a kormányzati beavatkozást
• hatékonysági problémák,
• partikularizmus - csak bizonyos társadalmi (etnikai, lakóhelyi, érdek-) csoportok problémáival foglalkoznak,
• filantróp paternalizmus,
• filantróp amatőrizmus
• Következtetések:
• A kormányzat potenciálisan megbízhatóbb partner:
• a nonprofit szervezetek által nyújtott szolgáltatások anyagi bázisának megteremtésében;
• a szolgáltatási prioritások demokratizálásában;
• az ellátások állampolgári jogként való biztosításában;
• a normák és a kontrollok felállításában, javítva a szolgáltatások minőségét.
• A nonprofit szervezetek alkalmasabbak arra, hogy:
• személyesebbé tegyék a szolgáltatásokat;
• rugalmasan alkalmazkodjanak a kereslethez;
• további versenyhelyzetet teremtsenek a szolgáltatások piacán.

8. Mutassa be a társadalmi eredet teóriát és a hozzá tartozó négy modellt! (33-37. sz. diák)

• A közszolgálatok igénybevételekor az egyes szektorok közötti választás nem egyszerűen az egyéni fogyasztók szabad döntésétől függ, mint azt a közgazdaságtani megközelítésű és azok eredményeit felhasználó elméletek feltételezik.
• Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy ezeket a választásokat a történeti fejlődés előzményei befolyásolják, és ezek a tényezők szignifikánsan determinálják az egy adott időben és helyen elérhető lehetőségek skáláját.
• Már ismert jólétiállam-modellek alapján tipizálja a nonprofit szektor egyes fejlődési típusait. Használható utat jelenthet a harmadik szektor fejlődési lehetőségeinek megkülönböztetésére, méretének és szerepének magyarázatára, mivel a magyarázat szempontjából releváns történeti és társadalmi valóság meghatározó jelenségeit integrálja

liberális modell:

•         A nonprofit szektor fejlődési modelljeinek sorában az első az úgynevezett liberális modell. A liberális modellre:

–         a relatíve alacsony állami, kormányzati jóléti kiadások mellett

–         relatíve nagy nonprofit szektor jellemző.

•         A közszolgáltatások nyújtásában mind a kormányzat, mind a non-profit szektor alternatív szereplőként jelenik meg.

–         Ott válhatott uralkodóvá, ahol a társadalmi és a gazdasági fejlődés a széles középosztályra alapozódott, Pl.: az USA-ban

–         A nonprofit szektort – a nem elhanyagolható állami támogatások mellett – leginkább magán-adományozók bevételeiből tartják fenn

szocdem modell:

•         Az állam által nyújtott univerzális szolgáltatások mellett a nonprofit szektornak kevés hely jut.

•         Az állami univerzalizmus következménye a behatárolt szolgáltatásokat nyújtó nonprofit szektor, ami inkább politikai, társadalmi vagy éppen rekreációs érdekeket fejez ki. A nonprofit szektor számára – akárcsak a liberális modellben – itt is a magánadományok jelentik a legjelentősebb bevételi forrást.

•         Társadalomtörténeti szempontból tekintve, a szociáldemokrata típusú nonprofit szektor fejlődési modellje ott jöhetett létre, ahol a munkásosztály képes volt más társadalmi osztályokkal szövetségben hatékony politikai erőként fellépni.

•         Az egyház által nyújtott szociális szolgáltatásokat váltotta fel a szociális jóléti védelem államközpontú rendszerének megalapozása. 

•         Legtipikusabb megtestesítője Svédország

korporatista modell:

•         Az a paradoxon jellemzi, hogy a magas kormányzati jóléti kiadások mellett egy meglehetősen nagy non-profit szektor található.

•         A nonprofit szektor fő bevételi forrásai közül itt a kormányzati források a döntők.

•         Társadalomtörténetileg ez a modell ott fejlődött ki, ahol

–        egyrészt a munkásmozgalmi és a középosztályi erők az államot abba a kényszerhelyzetbe hozták, hogy a nonprofit szervezetekkel együttműködjön,

–        másrészt az államnak jól felfogott érdeke fűződött ahhoz, hogy – a kulcselit támogatását megőrizve és a szociális jóléti védelem iránti még radikálisabb igényeket megelőzve – a nonprofit szervezeteket mint a „premodern” mechanizmusok egyikét fenntartsa.

•         A korporatista modell érvényesülése leginkább Németország és Olaszországban követhető nyomon

államhatalmi modell:

•         Korlátozott kormányzati szociális, jóléti védelem mellett korlátozott nonprofit szektor található,

•         Az állam saját maga vagy a gazdasági és üzleti elit javára őrzi meg ellenőrző szerepét a szociálpolitikai ellátások felett,

•          Az állami magatartást a tradicionális egyetértés és a rugalmas vallási rend tartja fenn.

•         A nonprofit szektor bevételi forrásai az üzleti életből származnak, és sem a magánfilantrópia, sem az állami szerepvállalás nem játszik jelentős szerepet.

•         Az államhatalmi modell megvalósulása legtipikusabban Japánban látható.

9. Ismertesse a nonprofit szervezetek életciklus modelljét! (40-41. sz. diák)

• Szervezeti életciklus modell
• pionír (kezdeti) fázis (Vö. Handy-féle hatalomkultúra)
• direkt kommunikáció,
• a szervezet növekedésekor vagy a környezet megváltoztatásakor a szervezet már nem tud megfelelően reagálni, és egzisztenciális krízisbe jut,
• jelei az alulszervezettségben, a hatalmi harcokban, a túlterheltségben, a motiváció alábbhagyásában és az elégedetlenség növekedésében mutatkoznak,
• differenciáló fázis (Vö. Handy-féle szerepkultúra)
• mechanizálás, standardizálás, specializálás és koordinálás, a vezethető és kontrollálható „üzemszerű” működés érdekében,
• differenciáló ciklus végét jelentő krízisek a következők lehetnek: túlszervezettség, megmerevedés, szekciókban való gondolkodás és túl hosszú döntéshozatal
• integrációs fázis (Vö. Handy-féle feladatkultúra)
• célja, hogy a túlérett differenciáló ciklus okozta megmerevedésből a szervezetek kilábaljanak
• újjá kell szervezni az emberek, csoportok, különböző egységek közötti kapcsolatot,
• jellemző a csapatszerkezet, a decentralizáció, a stratégiailag átgondolt orientáció kialakulása
• asszociációs fázis (Vö. Handy-féle személyiségkultúra)
• a szervezet és a környezet elkülönülése helyett, a közöttük lévő sokoldalú kapcsolat kialakítása,
• a szervezetek lemondanak a hierarchikus irányításról az együttműködő irányítás javára

10. 
    Röviden ismertesse a vállalatokat és a nonprofit szervezeteket megkülönböztető ismertetőjegyeket! (42-43. sz. diák)

11. Mi az optimalizálási és hatékonysági modellek problémáinak gyökere, mik az önigazgatás tipikus problémái? (48.-49. sz. diák)

Optimálási teóriák:

•         Vélelmezett célfüggvény: minél magasabb minőségű szolgáltatás (alapvetően a magas hozzáadott szellemi értékű szakmákban), és költséghatékonyság

•         Magas minőséget ugyanakkor nem a vevők, hanem a szolgáltatók „szeretik meghatározni” és gyakori monopolhelyzetük miatt

•         A magas minőség értelmezésük szerint a szolgáltatók magas életminősége (Vö. homo oeconomicus), ezért a

•         Költséghatékonysággal ellentétes gyakorlat alakul ki

•         Az etikai koordináció kudarca (lásd. oktatás, egészségügy)  különösen tömegtermelés esetén

A tagok és adományozók egyes csoportjai érdekszövetségeket alkotnak.

•         A nagyobb súllyal rendelkező csoportok meghatározó befolyásra tesznek szert a szervezet termelésének és árainak kialakításában, s így mások rovására saját jólétüket növelik.

A szervezet növekedésével egyben bürokratizálódik

•         Megoldás: tanuló szervezet a belső elkötelezettség növelésére

–        a feladatokat az egyének határozzák meg (Vö. McGregor „Y” embertípusa);

–        a feladatok elvégzéséhez szükséges magatartást az egyének (a szervezet tagjai) határozzák meg;

–        a teljesítménycélokat a vezetők és a tagok együtt határozzák meg;az adott cél fontosságát az egyének határozzák meg.

 Második ZH

1.      Ismertesse a szemetesláda modellt, és következményeit! (1-2. sz. diák)

•          A döntéshozatal szemetesláda-modellje

–        Nem egyértelmű preferenciák (érdekcsoportok harca). A szervezet pontatlanul definiált elképzelések szerint működik.

–        Homályos technológia (vezetők amatőrök és nehezen értelmezhető felelősségűek, nem ismerik /nem is igen érdekli őket/ a szervezet működési mechanizmusait). A szereplők a múltbéli történések tanulságaként rendelkeznek némi tapasztalattal és sejtéssel arról, hogy mi is történhet intézményükben, de mindez esetleges.

–        Cseppfolyós a részvétel (entrópiát növelő koordinációs mechanizmusok, résztvevők gyakran változnak).

•          A szemetesláda modellben a döntéshozók folyamatosan megszegik a szabályokat, az intézményen belül csoportérdekek küzdenek egymással, a kinyilvánított célokat szinte sosem valósítják meg.

•          A szemetesláda modell lényege, hogy a szemetesládában választási lehetőségek és problémák keringenek, és ezek keresik egymást. A kaotikus keringés során véletlenszerűen összeakadnak, és a döntéshozó helyzetétől függően rátalálnak valamilyen választásra. Ha a döntéshozó által kínált energia fölülmúlja a választáshoz kapcsolt probléma energiaigényét, akkor a döntés „horogra akad”, megszületik és a választás, valamint a probléma eltűnik a szemetesládából.

•          Ebben a modellben a figyelmetlenségből, vagy röptében hozott döntések sokkal gyakoribbak, mint az elhatározás eredményeképpen megvalósulók, azaz a szemetesládával modellezhető intézményekben számtalan olyan döntés születik, amely nem old meg semmifajta problémát.

•          A döntéshozók és a problémák a választásokon keresztül kapcsolódnak egymáshoz, ezért sok döntéshozó érzi úgy, hogy állandóan dolgozik, de semmilyen eredményt nem ér el

2.      Hogyan és mikor lehet az önigazgató szervezet működésén javítani? (3. sz. dia)

A szervezeti kultúra színvonalának emelése:

•          a szervezeti tagok elkötelezettsége érdekében az iránymutató elképzelések artikulálása (TQM);

•          a tanulás infrastruktúrájának biztosítása a szervezeten belül: a „tervezés mint tanulás” elv érvényesítése (nyilvánosság);

•          a szervezeti vezetők (úgy a stratégiai, mint az operatív) tanulási képességeinek fejlesztése (továbbképzés).

Leginkább vagy akkor sikerülhet, ha

•          kellően kicsi, és összetartó, hogy a szervezet önigazgatása magától vesse ki a közösség normáit megsértőket,

•          meghatározó vezetőinek emberi tulajdonságai kiválóak, a szervezeti érdekeket az egyéni érdekek fölé emelik,

•          a költségvetési korlát nem túlságosan puha, ami a tagokat arra csábítja, hogy a maguk által állított erkölcsi normákat megszegjék.

3.      Adja meg a testületi kormányzás hat problémáját és azok okait! (4-9. sz. diák)

Időráfordítás és trivialitás. A testületi kormányzás és a döntéshozatal egyik legszembetűnőbb visszássága, hogy kis horderejű, hétköznapi csip-csup feladatokkal telik el a munkavégzés jelentős része, míg az igazán nagy horderejű, komoly energiaráfordítást megkövetelő ügyek egyszerűen elsikkadnak.

• Ennek oka részben a vezetők képzetlensége, részben felelőtlensége. A testületi kormányzásban részt vevő vezetők többségének a gazdálkodás- és szervezéstudományok területén korszerű ismeretei nincsenek, nem ismerik fel, hogy nem technikai szintű, hanem stratégiai szintű vezetéssel kellene a testületnek foglalkoznia.
• A stratégiai szintű vezetés bonyolult apparátusokat (matematikai módszereket, a stratégiai irányítás eszközeit, vagy legalább a szervezet és működés alapjainak ismeretét) igényli, amihez nem elég fölkészültek – marad tehát a „kit javasoljunk kitüntetni a következő alkalomkor?” jellegű kérdés megvitatása, azt mindenki érti, és pozitív az üzenete.
• A nem professzionális vezetők szívesen testület elé viszik saját, vagy beosztottaik feladatait is, hogy mentesüljenek a felelősség, és a menedzseri feladatok alól, számukra a vezetés nem kihívás, hanem kellemetlenség.
• Lásd. Szemetesláda modell: a szervezet tagjai (vezetői) nem tudják, hogy mit nem tudnak.

Rövid távú szemlélet. Habár a tervezés és a viszonyítás alapjait a hosszú távú szemlélet tükrében kellene kialakítani a szervezet irányító testületei esetében, mégis gyakoriak a rövid távú és korlátolt gondolkodás által felállított akadályokba.

• Ennek legfőbb oka, hogy a nonprofit szervezetek tényleges tulajdonos híján nem szívesen fektetik be szellemi és tárgyi eszközeiket olyan dolgokba, melynek hasznát esetleg (már) nem élvezhetik.
• Nonprofit szervezeteknél ez jellemző, mert a (menedzsereknél) szervezethez kötődés kisebb (több benne az önkéntes elem), mint a piaci szférában.
• Lásd még Bender-log: öntörvényű amatőrizmus!
•  Vö. jóléti állam konzervatív bírálata (jóléti hedonizmus), azaz puha költségvetési korlát,
•  Önigazgató szervezetekre jellemző politikai csatározásokban mindenki saját – azonnali - érdekét (Vö. homo oeconomicus vs altruizmus) helyezi előtérbe, nehéz a közös nevező megtalálása.

Reaktív cselekvés. A testületek valahogy következetesen abban a helyzetben találják magukat, hogy az alkalmazottak kezdeményezéseire reagálnak ahelyett, hogy proaktívan működnének.

• Leggyakoribb oka a profeszionalitás hiánya. A vezetést címnek tekintő testületi tagok „filantróp amatőrizmusa”
•  Vezetők el nem kötelezettsége, mert valójában a szervezetet akarják törekvéseik szolgálatába állítani és nem fordítva,
• Vö. szemetesláda-modell röptében, vagy figyelmetlenségből hozott döntéseivel.

Ellenőrzés, felülvizsgálat, helyrehozás. A testületek idejük jó részét azzal töltik, hogy ellenőrzik és ha szükséges, rendbe hozzák alkalmazottaik munkáját. Az állandó ellenőrző, felülvizsgáló és helyrehozó tevékenység – nem igényel vezetői rátermettséget.

•  Az önigazgató testületek egyik funkciója, hogy parlamentszerűen döntsenek a szervezet erőforrásairól. Ebben a döntéshozatali folyamatban hol egyik, hol másik érdekcsoport győz, így természetes, hogy ha valamely programot, intézkedést a testület korábban jónak ítélt, az elvetendő, vagy legalább is korrigálandó, felülvizsgálandó.
•  Oka lehet az is, hogy a rendszerint gyenge ügynök-megbízó kapcsolat miatt (önkéntesek, gyengén motivált alkalmazottak) a testület vezetői szerepeket vesz át, és tulajdonképpen azt csinálja, amit vezetőinek kellene. Ennek oka pedig az, hogy a munkatársak etikai koordinációjára épített motivációs rendszer gyenge eszköz

Képlékeny beszámolási kötelezettség. Az első számú vezető és az őt körülvevő támogató testületek beszámoltatási hierarchiában elfoglalt helye gyakorta nem egyértelmű a szervezet tagjai számára.

•  A testületek információval legjobban ellátott tagja az első számú vezető és környezete. Érthető, hogy igyekszik a testületi kontroll alól szabadulni,

–  önérdeke is ezt kívánja, ha a vezetésnél nem a szervezeti, hanem a saját érdek a fontosabb,

–  erkölcsi dilemmáját pedig gyakran oldja a testületi tagok gyakori képzetlensége, ostoba, naiv, a belső érdekviszonyokat (sem) nem ismerő álláspontja, és/vagy

–  sokszor egyáltalán nem burkolt önzése.

•  Viszonosság elve: ha én nem számolok be, neked sem lesz kötelező (Vő. Szemetesláda modell).

–  Az önigazgató nonprofit szervezetekben gyakori a személyes, baráti viszony a tagok-menedzserek között (Vö. egyvonalas irányítás és mátrix szervezet), „elmosódnak” a számonkérések,

•  Pulykák sosem szavaznak a karácsonyra – választott vezető ritkán keresi a konfliktust, így nem kérnek számon és nem is adnak számot

Kusza hatalmi struktúra, átfedések. Ritka a tisztán körülhatárolt felelősségi kör és az ahhoz egyértelműen hozzárendelt kompetenciák a kormányzó testületek és a végrehajtó hatalom képviselői között, ami a szervezet tagjaiban növeli a bizonytalanság érzetét.

• Az önigazgató szervezetekben állandó a hatalmi harc, hogy melyik érdekcsoport törekvései az „igaziak”, melyik jelenít meg „össz-szervezeti érdekeket”.
• Az éppen győztesek általában szabályokba öntéssel és még gyakrabban a hozzájuk lojális vezetők kinevezésével és megerősítésével akarják helyzetüket megszilárdítani, ezért a testülettől hatásköröket delegálnak a kiválasztotthoz. Ha fordul a kocka, akkor ellenkező folyamat indul be.
• A hatáskör-hullámzás változatos időbeli és térbeli kompozíciókat alakít ki, melyek változásai olyan gyorsak, hogy nehéz eldönteni, mely ügy éppen kihez-mihez tartozik.
•  Nem véletlen, hogy sok oda nem való kérdéssel keresik a legfőbb döntéshozó szervet (lásd még időráfordítás és trivialitás),

–  Mert így a közvetlen konfliktusokat kikerülhetik, rajta keresztül akarnak nyomást gyakorolni másik érdekcsoportra,

–  Hiszen az bármiben dönthet, így nem kell keresgélni az éppen illetékes vezetőt.

4.      Jellemezze a helyes testületi kormányzás idealizált állapotát! (kik gyakorolhatnak elérésére nyomást, mi az, ami még fontos megvalósításához) (16. sz. dia)

Idealizált állapot akkor jöhet létre, ha a testületekre nyomás nehezedik, hogy a szervezetben ne a szemetesláda-modellt alkalmazzák. E nyomás származhat:

–        Tulajdonosoktól, ez (önigazgató) nonprofit szervezetekben ritka,

–        A szolgáltatások igénybe vevőitől, azok közvetett és közvetlen véleménye alapján.

–        Jogszabályok révén,

–        Külső szerv bevonásával (auditor, minőségvizsgáló stb.)

Ezek együttes alkalmazása sem mindig hozza meg a kívánt eredményt, ezért a nonprofit szervezetekben nagyon fontos

•          a vezetők példamutatása,

•          a vezetői magatartáson keresztül a szervezet küldetésének, céljának folyamatos, vasakaratú szemléltetése,

•          a szervezet más tagjainak motiválása.

5.      Ismertesse a nonprofit szervezetek stratégiai lépcsőjét. (18-22. sz. diák)

•          Amit a nonprofit szervezetek a stratégiáról hisznek, az többnyire nem más, mint:

–         intenzív erőforrás-allokáció, és

–         programmenedzselés, oka az

•          Információ-hiány,

•          Stratégiai tervezésben jártas munkatársak hiánya,

•          Stratégia iránt elkötelezettek hiánya.

•          Évekig ellavíroznak hatékonysági mutatók nélkül (Vö. 43. sz. dia)

•           Adott, támogatandó javaslatokat vagy programokat meghatározó politikai iránymutatásokra bízzák magukat,

•          A stratégia a jövőbeni intézkedésekre vonatkozik, nem a múlt igazolására. (Vö. Szemetesláda-modell)

1.      Küldetésnyilatkozat

–        átfogó, szerteágazó

–        célja, hogy inspiráljon,

–        kevéssé változik,

2.      Operatív küldetés

–        A küldetés átvihető a számokban kifejezhető célok birodalmába

–        Mit fogunk kezdeni ezzel a problémával? Milyen egyedülálló szerepet töltünk be?

–        A legjobb válaszok meghatározzák, hogyan vállaljon kötelezettséget a szervezet ahhoz, hogy a legnagyobb hatást keltse az előrelátható jövőben várható erőforrásaira és kapacitásaira támaszkodva.

–        Az operatív küldetés változik, azzal párhuzamosan, ahogy a szervezet egyre többet tud meg a környezetről és küldetésének teljesítéséről

–        Problémák:

•          Futó stratégiai akcióprogramhoz, vagy

•          Vezetői álmokhoz keresnek adatokat, fajlagosokat.

3.      Stratégiai platform

–        Hogyan teljesítik az operatív küldetést, mely programokat és miként valósítanak meg

–        Részei:

•          Ügyfél és piacfejlesztés (megfelelő érdekeltségi rendszer támogatja)

•          Programok és szolgáltatások fejlesztése és teljesítése (hatékonysági és eredményességi mérőszámok – mérni, mérni, mérni)

•          Támogatói és adományozói fejlesztés (fontos a szolgáltatói magatartás)

•          Szervezet fejlesztése és kormányzása:

–        Lapos szervezet, teljesítményorientált, nem szenioritásra épülő emberi erőforrás-gazdálkodás,

Vezetők kiválasztása!

4.      Programok kiválasztása

•          Hogyan járul hozzá a program a finanszírozási vagy az operatív fejlesztéshez?

•          Csapdák:

–        Politikai megrendelések,

–        A szervezet csak azt vállalja, amihez foglalkoztatottai éppen értenek (felajánlott pénz túl kevés)

–        A szervezet mindent elvállal (felajánlott pénz túl sok)

•          Részekből az egész:

–        Fontos kérdések:

•          Az operatív küldetés lényegesen hozzájárul az alapvető küldetéshez?

•          A stratégiai platform hozzájárul a küldetés hatásához? Honnan tudjuk?

•          Kérdésekre adott válaszok helyett:

–        Nem lehet cél a status quo fenntartása (ünneplés és bizonyítványmagyarázás)

–        Gyakran az a következtetés, hogy minden program egyaránt fontos

•          A stratégiai platformtól való nyilvánvaló eltérés ráadásul kedvezőtlenül befolyásolja a szervezeti viselkedés általános, „puha” tulajdonságait is.

–        A vezetők leszoknak a szakmai megközelítésekről. Természetessé válik, hogy a megbeszéléseken tárgyalt anyagok számítások, levezetések helyett politikai szlogeneket, üres frázisokat, menedzsment-közhelyeket tartalmaznak.

–        A különböző testületek, vezetők elkerülik a szervezet kreativitását előmozdító pozitív konfliktusokat, helyette ünnepségek, konferenciának álcázott szociális programok, koszorúzások, emlékülések, fogadások stb. jelentik a menedzsment feladatok nagy részét, mert ezek körül ritkán alakul ki konfliktushelyzet.

–        A viták stílusa is megváltozik, értelmes, egymás érveire odafigyelő vita helyett a szereplők „nyilatkozatokat” adnak egymásnak, a vita egyre inkább ellenségeskedéssé fajul.

–        A produktív konfliktusok az önigazgató szervezet tulajdonlásáért, a hatalomért folytatott harcban személyi ellentétekké alakulhatnak át, ami a szervezet ritkán megszűnéséhez, költségeinek mindenkor jelentős emelkedéséhez vezet.

6.      Mikor vállalkozzanak a nonprofitok, és mikor nem, és miért? (23-24. sz. diák)

o   Retorika és realitás

–        Profitot hozó vállalkozások sikereit túlhangsúlyozzák (valójában burkolt állami támogatások)

–        Üzleti sikereket mímelnek (többségük valójában veszteséges, mert a költségek egy részével nem számolnak, és/vagy nem fizetik)

o   Összeférhetetlen prioritások

–        emberbaráti célok, költségnövelő akciók

o   Üzleti perspektíva hiánya

–        nem készítenek üzleti tervet, nincs visszacsatolás

–        általános amatőrizmus

–        költségvetési szerveknél ellensúly:

·         Állami szervek ellenőrzései,

·         Gazdasági vezető, ellenőrzési szervezet függetlenítése,

·         Előirányzatos gazdálkodás, kincstári vagyongazdálkodás, kincstári biztos, bérjellegű kifizetések korlátozása stb.

o   Támaszkodás közvetlen ügyfelekre

–        Nem veszik figyelembe a közvetett ügyfeleket,

–        Sokszor az adománykérés (harmadik féltől) célravezetőbb

o   Emberbaráti tőke, és az elkötelezettség megkövesedése

–        Csökönyös ragaszkodás az eredeti célhoz, még ha az tartósan veszteséges is

o   Megoldás: misszióközpontú megközelítés

–        Jövedelemtermelő lehetőségek misszióközpontú felmérése

–        „Saját bevétel” megkötés nélküli felhasználásának vonzereje ne legyen meghatározó!

7.      Ismertesse az alapítvány alapítójának jogait és kötelességeit! (28. sz. dia)

Az alapítvány alapítójának jogai és kötelességei:

•          bizonyos feltételekkel tagja lehet a kuratóriumnak,

•          jogosult az alapítvány kezelő szervét, vagyis a kuratóriumot kijelölni, a kijelölést visszavonni és új kezelő szervet állítani, ha a kezelő szerv tevékenységével az alapítvány céljainak megvalósulását veszélyezteti,

•          csak az alapító módosíthatja az alapító okiratot,

•          az alapító okiratban kijelölheti, hogy halála, megszűnése esetén ki gyakorolja majd az alapítói jogokat,

•          nem lehet az alapítvány alkalmazottja, megbízottja,

•          köteles az alapító vagyont az alapítvány rendelkezésére bocsátani.

Az alapító az alapítással és az alapító vagyonnal „útjára bocsátja” az alapítványt, alapítói jogai a továbbiakban korlátozottak. Az alapítói jogokat átruházni vagy arról lemondani nem lehet.

8.      Ismertesse az alapítvány előnyeit és hátrányait! (29. sz. dia)

Előnyök:

•          jól megválasztott kuratóriumi létszámmal a kuratórium könnyen összehívható és döntésképes,

•          széles működési területen végezheti tevékenységét,

•          magas a társadalmi elfogadottsága,

•          amennyiben a közhasznú minősítést is megszerzi, adókedvezményre jogosító igazolást adhat ki a támogatónak, és maga is különböző kedvezményekben részesülhet.

Hátrányok:

•          az alapító nem vehet részt befolyásoló, aktív tevékeny módon az alapítvány működésében, tehát nem célszerű, hogy az a személy/szervezet alapítsa, akinek a tevékenységére szükség van,

•          a kuratóriumi munka önkéntességen alapul, az etikai koordináció gyenge kötőerő,

•          ha az alapító nem együttműködő, gyakorlatilag nem lehet módosítani az alapító okiratot, és így a kuratórium működése ellehetetlenülhet.

9.      Ismertesse az egyesületi tagok jogait és kötelességeit! (32. sz. dia)

Az egyesületi tagok jogai és kötelezettségei:

•          az egyesületi tag részt vehet az egyesület tevékenységében és rendezvényein,

•          az egyesületi tagok egyenlő szavazati joggal rendelkeznek,

•          az egyesületi tag választhat és választható az egyesület szerveibe,

•          a szervezet valamely szervének törvénysértő határozatát a tudomására jutástól számított 30 napon belül bíróság előtt megtámadhatja. A bíróság a társadalmi szervezet határozatát csak akkor semmisíti meg, ha a határozat törvénysértő vagy a társadalmi szervezet belső szabályzataiba ütközik.

•          az egyesületi tag köteles tagdíj fizetésére, amely az egyesület sajátos bevételi forrása,

•          az egyesületi tag köteles eleget tenni az alapszabályban foglalt kötelességeinek.

 Az egyesület természetes személy tagjai jogaikat csak személyesen gyakorolhatják, őket más személy meghatalmazás alapján nem képviselheti.

10.  Mutassa be az egyesület általános és kötelező szervezeti modelljét! (33. sz. dia)

A társadalmi szervezetek felépítését, belső szervezeti rendjét a jogszabály nem határozza meg, mert ahány szervezet, annyi belső szervezet lehetséges. A belső szervezetnek igazodni kell a célokhoz, a taglétszámhoz és a hatékony működéshez. Mindent az alapszabályban kell rögzíteni.

Az általános és kötelező szervezeti modell a következő:

•          az egyesület legfelsőbb szerve: a közgyűlés vagy küldöttgyűlés,

•          a képviselő: aki a szervezetet megjeleníti, a szervezet nevében aláírásra jogosult,

•          az ügyintéző szervezet: a napi ügyeket ellátó személy vagy testület.

A szervezet tagszervezetei rendelkezhetnek önálló jogi személyiséggel, ha ez a lehetőség szerepel az alapszabályban és az a tagszervezet is megfelel mindazoknak a követelményeknek, ami az egyesületre vonatkozik. Tehát van külön legfőbb szerve, képviselője, ügyintéző szerve, saját vagyona.

11.  Ismertesse az egyesület előnyeit és hátrányait! (34. sz. dia)

Előnyök:

•          az egyesület céljai és a működési területe széleskörű lehet,

•          jól működő egyesületben minden tag azonosulni tud a szervezettel és ezzel a feladatok, célok jól és hatékonyan megvalósíthatók,

•          a tagok jogaiknak megfelelően valódi döntési helyzetben vannak, és így érdemi beleszólásuk van az egyesület ügyeibe,

•          a szervezet korlátlan számú tagból állhat,

•          amennyiben a közhasznú minősítést is megszerzi, adókedvezményre jogosító igazolást adhat a támogatónak, és maga is kedvezményekben részesülhet.

Hátrányok:

•          a döntési folyamatokat nehezítheti, hogy a szavazati arányok miatt csak erős konszenzussal lehet döntéseket hozni,

•          a demokratikus működés biztosítása nehézkes lehet, például megismételt közgyűlés, elnökség határozatképtelensége stb.

•          az egyesületek „élete” erősen hullámzó lehet, például a kezdeti lelkesedés után érdektelenség következhet be, ami megnehezíti a működést,

•          a profitsemlegesség, nehézkes döntéshozatali mechanizmusok és a szerteágazó cél miatt a szervezet működése nehezen professzionizálható.

12.  A közhasznú nyilvántartásba vételhez a szervezet létesítő okiratának – a jogszabályi megfelelőségen felül – mit kell tartalmaznia, valamint a gazdálkodás további szabályait! (38-39. sz. diák)

•          A közhasznúsági nyilvántartásba vétel feltételrendszerhez kötött, amelyet Ksztv. tartalmaz. A nyilvántartásba vételhez a szervezet létesítő okiratának meg kell felelnie a jogszabályi kritériumoknak, és tartalmaznia kell, hogy a szervezet

•          milyen, e törvényben meghatározott közhasznú tevékenységet folytat,

•          ha tagsággal rendelkezik, nem zárja ki, hogy tagjain kívül más is részesülhessen a közhasznú szolgáltatásaiból,

•          vállalkozási tevékenységet csak közhasznú céljainak megvalósítása érdekében, azokat nem veszélyeztetve végez,

–        Hogyan mérjük? (Költségvetési szerveknél például vállalkozási tevékenység korlátozása, ezért a többség igyekszik minél több tevékenységet az alaptevékenységhez sorolni)

•          gazdálkodása során elért eredményét nem osztja fel, azt a létesítő okiratában meghatározott tevékenységére fordítja,

–        Például felemeli alkalmazottainak bérét – és az helyes?

•          közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független és azoknak anyagi támogatást nem nyújt.

–         De például azokhoz közel álló civil szervezetet támogathat, vagy túlszámlázhat – miért tenné? (Az állami támogatásért)

•          Gazdálkodás további szabályai:

–        Nyilvánosság a támogatások elérhetőségében és a juttatások kedvezményezettjeiről,

–        Összeférhetetlenség  kizárása (a támogatásokról döntők, az önkéntesek, a támogatók és hozzátartozóik kizárása)

–        Közhasznú szervezetnek a cél szerinti tevékenységéből, illetve vállalkozási tevékenységéből származó bevételeit és ráfordításait elkülönítetten kell nyilvántartani.

•          Közhasznú tevékenység

–        24 féle van jelenleg, elég nehéz  magyarázatot adni rá, hogy miért azok,

–        Legjobban úgy ragadható meg, hogy a szokásosan alacsony profitrátával rendelkező tevékenységek (például a benzin nagykereskedelme miért nem az, az is hány emberen segít!)

•          Közhasznú szervezetek lehetnek (fontosabbak)

–        Társadalmi szervezet (kivéve pártok, munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek, biztosító egyesületek)

nonprofit gt, köztestület, közalapítvány, szociális szövetkezet

13.  Soroljon föl legalább nyolc olyan juttatást, mely az önkéntes munkához kapcsolódóan közteher-mentes! (44. sz. dia)

•          A Köt. rögzíti azt is, hogy milyen juttatások adhatók az önkéntesnek, hogy az ne minősüljön ellenszolgáltatásnak.

Ezzel a jogszabály elismeri a szervezeteknek az önkéntesek foglalkoztatásával kapcsolatban felmerült költségeit, amelyek közös jellemzője, hogy minden juttatás a közérdekű önkéntes munkával összefüggésben adható, az önkéntes tevékenység ellátásához szükséges mértékű vagy mennyiségű. Ez azért is fontos, mert így az önkéntesnek adott juttatások nem minősülnek természetbeni juttatásnak, azaz az ilyen juttatások után nem kell adót és társadalombiztosítási járulékot fizetni.

Az önkéntesnek adható juttatások köre (nem teljes felsorolás):

•          munkaruházat, védőfelszerelés és anyag,

•          utazás, szállás étkezés költsége,

•          iskolarendszeren kívüli képzés költségei,

•          az önkéntes halála, sérülése egészségkárosodása érdekében kötött biztosítás díja,

•          jutalom, amely nem lehet több éves szinten, mint a minimálbér havi összegének 20%-a

14.  Foglalja össze a New Public Management-et megalapozó öt problémát (47-51. sz. diák)

1. Fenntarthatatlan fiskális pálya
2. Globalizációs nyomás
3. Alapfeladatok tisztázatlansága
4. Társadalomfilozófiai kritika
5. A szolgáltatásminőség gyengesége

15.  Hasonlítsa össze az üzleti szféra és a közszféra szervezeti kultúráját, tetszőlegesen választott hat (a tizenegyből) tulajdonság szerint! (53-59. sz. diák)

16.  Jellemezze a közszféra és az üzleti szféra vezetési stílusának eltéréseit! (60-61. sz. diák)

•          Leggyakrabban alkalmazandó (domináns) stílus:

–        közszférában a kooperáló,

–        üzleti szférában a delegáló.

•          Legritkábban alkalmazandó stílus:

–        közszférában a meggyőző,

–        üzleti szférában az utasító.

•          Stílustartomány): a közszférában három stílusra terjed ki (kooperáló – utasító – delegáló), míg az üzleti szférában ez két stílust foglal magába (delegáló – kooperáló).

•           A közszférában azok a vezetők lehetnek sikeresek, akik

–        „univerzálisak” – széles stílustartományban képesek rugalmasan alkalmazkodni az adott szituációkhoz, feltétele a kiegyensúlyozott személyiség.

•          Az üzleti szférában ehhez képest inkább a „csapatjátékos” adottságok kívánatosak:

–        csapat kiválasztása, összeállítása,

–        a csapatszellem biztosítása és az egyéni megközelítések tolerálása,

–         együttműködés.

17.  Ismertesse a kínálati oldal elméletének kormányzati szektorban tapasztalt sajátosságait! (62. sz. dia)

•          A költségvetési szerveket felfoghatjuk úgy is, mint a kínálati oldal elmélete alapján szervezett kormányzati nonprofit szervezeteket (Vö. Say-dogma),

•          Ideológiai okok vezethetnek a kormányzat megerősödéséhez, hiszen pusztán gazdasági okokkal nehezen lehetne magyarázni az általában alacsony hatékonyságú kormányzati szektorok magánjavak és meritórikus jószágok előállításában betöltött fontos szerepét,

•          A válságok mindig alapot adnak a politikusoknak arra, hogy növeljék hatalmukat, ezen keresztül pedig az állam súlyát. Válságokkor fokozottabban képesek hatalmukat kiterjeszteni, azáltal például, hogy új intézményeket (kormányzati hivatalok, törvények, szabályozások) hoznak létre,

•          A válságperiódus leküzdése után ezeket az intézményeket szinte lehetetlen lerombolni, azaz a kormányzat súlya akkor sem esik vissza a válság előtti szintre, ha már nem áll fent a növekedés indoka.

18.  Ismertesse a kormányzati nonprofitok hatékonysági problémáit! (63-66. sz. diák)

·         A szerkezetben a tulajdonos maga is megbízott,

·         A választói preferenciák sokrétűek és ellentmondásosak,

·         A politika szükségképpen kompromisszumokra épít, előnyben részesíti saját hatalmi szempontjait a hatékonysággal szemben,

·         Milyen ösztönzési és ellenőrzési rendszerrel lehet rábírni a menedzsereket a tulajdonosi célok teljesítésére?

·         A tulajdonosi szerepet betöltő politikai döntéshozók gyenge ösztönzöttsége

o   állami portfólió likviditásának korlátozottsága,

o   érintett területek termékpiaci versenyének    elégtelensége

o   tőkepiaci nyomás gyengesége

·         Állami vállalatokat gyakran fel lehet használni arra, hogy a forrásokat átcsoportosítsák a kedvezményezett érdekcsoportokhoz és kedvezményezett területekhez,

o   miközben az átcsoportosítás költségei rejtve maradnak azok előtt, akiknek ezeket viselniük kell

·         A magáncégek befolyásolásának tranzakciós költségei, közvetlen ráfordításai is magasabbak

o   a jobb átláthatóság miatt, valamint azért,

o   mert ezek közvetlen egzisztenciális függés hiányában, önálló tőkeerő és a több választható alternatíva birtokában jobban megkérhetik az állami cél teljesítésének árát

·         Az állami tulajdon „fogyasztási javakat biztosíthat a politikusoknak”

o   presztízsberuházások

o   állami szektor gazdasági erejének felhasználása a kormánypártok politikai céljaira

·         Tulajdonosváltás magas a gazdasági és politikai költségei

o   választók preferenciáinak feltárása,

o   döntéshozatal egyeztetési procedúrája,

o   vállalatvezetés ellenállásának legyőzése,

o   vevők felkutatása és az eladás lebonyolítása,

o   utólagos támadások elhárítása

·          Állami cégek két lényeges ponton különböznek a magánvállalatoktól

o   puha költségvetési korlát,

o   nincs tényleges verseny

·          Menedzsereket piaci megfontolások kevésbé korlátozzák

o   könnyen figyelmen kívül hagyhatják a fogyasztók mennyiségi és minőségi igényeit,

o   elháríthatják a költségcsökkentési és kibocsátás-növelési szándékokat,

o   a támogatások növelésével megkérhetik a díjak leszorításának árát.

·         Az eltérő helyzet

o    a menedzseri önállóság növekedéséhez, a közösségi érdek érvényesítésének álarca mögé rejtett, járadékvadász önérdekkövetés megkönnyítéséhez és a vezetői pozíciók stabilitásához, vagy a

o    tulajdonosi jogokat gyakorló politikai döntéshozók hatalmi helyzete és a hierarchia által elősegített beavatkozási lehetőség bizonytalanná teszi a posztokat, és korlátozza a vállalatvezetők diszkrecionális elhatározásait ? Lásd. még pénzeltérítés!

19.  Hasonlítsa össze a kapitalizmus versenyző magánvállalatát a klasszikus és az önigazgató közszolgáltatóval:

·         Az érdekeltségek

·         Fenntartó:

o    Információs asszimetria, ezért szinte kizárólag fiskális szempontok

o   Homályos, és/vagy érdekcsoport ok determinálta elképzelések

·         Belső érdekcsoportok (önigazgatóknál)

o   Munkavállalói hasznosságmaximalizálás általában

§  Bérjellegű juttatások maximalizálása

·         Szociális és jóléti eszközök kiemelten fontosak

o   Önigazgatás etikai koordinációja gyenge koordinációs eszköz, csak speciális esetekben működik

·         Vesztesek

o   A szolgáltatások igénybe vevői

o   Alacsony státusú alkalmazottak

·         Nyertesek

o   Magas státusú alkalmazottak (elsősorban a vezetők)

§  „A klasszikus szervezetek számára mindaddig csak szavakban „császár” a vevő, amíg azoknak a hierarchikus, vertikális felépítésében minden folyamat a vezetőket és nem a vevőket szolgálja.”

·         A piacra be- és kilépés, valamint

·         Mindkettő bonyolult koordinációs mechanizmusokkal nehezített

o   Cél, hogy a feladat „valahogyan” el legyen látva,

o   Minőség, hatékonyság, eredményesség ennek alárendelt

·         Következmény:

o   Rossz gazdálkodás következménye nagy valószínűséggel az adófizetőkre hárítható

o   Az állami szerepzavarok miatt ugyanazon indokkal kérhető támogatás

§  a belépés bátorítására, vagy

§  a kilépés megakadályozására

·         A költségvetési korlát keménysége-puhasága tekintetében! (69-71. sz. diák)

·         Állandó tervalkuk:

o   A fenntartói támogatásban az pont nincsen benne

o   Hatékonyságnövelés kizárólag céltámogatásokkal

o   Párhuzamos feladatokra létrejövő állami szervek a tervalkuk segítésére

·         Szimptómái:

o   Infantilis és/vagy érdekképviselői vezetői magatartás

§  A vezető nem törődik a szervezettel, mert  majd döntenek helyette,

§  A vezető legfőbb feladata a külső, vagy belső érdekcsoportok közötti feszültségek kezelése, támogatások, kedvezmények, kiváltságok kiharcolása

o    Érzelmi alapú érvelések számítások helyett, másképpen a szerződések figyelmen kívül hagyása

Pongyolaság a vezetés minden szintjén